9.rész - Indulás!

Eltelt 2 hét. Ma szombat van. Azóta semmi érdekes nem történt,Castiellel jól megvagyunk,szinte már az egész suli tud  a kapcsolatunkról. Anya örül nekünk,Lysander pedig láthatólag nem tudja még mindig hogy most ez hogy is jött össze? A banda jól megy,már volt 2 fellépésünk,sikeres volt. Mivel most lesz a "sok dogás" időszak a suliban,min. 3 hétig nem fogunk gyakorolni sajnos... A modell tehetségkutató 2 nap múlva lesz,nagyon izgulok. Még reggel. Felkeltem az álmom közepéből,a legrosszabb dolog reggel felkelni az álmunk legizgalmasabb részéből! Kisétáltam a fürdőszobába. Megfésülködtem,és lófarokba kötöttem a hajamat,feldobtam egy minimális sminket és mentem a szekrényemhez. Kinyitottam résnyire az ablakot hogy megnézzem milyen az idő. Szeptemberhez híven hideg,csípős levegő volt,fújt a szél,majd' hogy nem fagyás volt.
- Na,már csak ez hiányzott...-csuktam be dideregve az ablakot,mivel a hideg szellő bejött a szobámba. Ezekből a jelekből levontam hogy nem mehetek utcára csak cipzáros felsőbe,leggingsben meg tornacipőben. Ezért gondoltam valami melegebbet kellene felvennem. Kinyitottam a szekrényemet és 20 kiló ruha borult rám. Szóval ilyen régen nem raktam volna rendet a szekrényemben? Így elég nehéz lesz kiválasztani meleg cuccokat...- Most nem pakolok össze,nincs erre időm...-mondtam magamban. Végül is 5 perc után egy szürke,kapucnis "Supr Hero" feliratú pulóverre,egy sok gombos sima kék farmerre,és a bézs,szegecses bokacsizmára esett a választásom. Lesétáltam a konyhába,-nincs időm reggelizni- gondoltam.
- Szia anyu,megyek!-intettem egyet anyának,majd felkapva kistáskámat és elindultam gyors tempóban a park felé,találkám lesz Castiellel.
- Szia Castiel! Te...meg...hogy?-kérdeztem,miközben átfutottam az úton hogy odaérjek a másik járdára,ahol Castiel lelassított.
- Szia!-nyomott egy csókot számra.-Úgy látszik egyszerre indultunk.-mosolyodott el.
- Fura.-nevettem el magam.-Amúgy hol is laksz?
- Itt!-mutatott egy mályva színű emeletes házra.- Ne nézd a ház színét,utálom...
- Pedig szép!-mosolyogtam el.- Nekem tetszik!
- Akkor ha összeházasodunk,hozzám fogsz költözni?-kérdezte.
- Ööö,te már ezt tervezgeted?-meg vagyok lepve!
- Nem,csak így most gondolom...ööö....mindegy,váltsunk témát!-pirult el.
- Rendben... te eljössz a tehetségkutatóra?
- Ez hülye kérdés volt...
- Szóval nem? Megértelek,nem lesz valami nagy szám!-egy kicsit elszontyolodtam.
- Te idióta!-csapott tenyerével az arcára.- Megyek,szerinted kihagynám?-emelt fel,és elkezdett pörgetni.-A világ összes kincséért sem hagynám ki,hogy az én kincsem egy modell tehetségkutatón,ragyogva tűnik ki a többi egysíkú lány közül.-majd szájon csókolt.
- Te hülye,úgy szeretlek!-öleltem át.
- Szerinted én nem?-nevette el magát.
- Döntsd el te!-böktem oldalba.
- A te válaszod az enyém is.- megleptek a válaszai. Ameddig nem kerültem vele ennyire közvetlen viszonyba egy visszahúzódó,bunkó,lázadó rockernek néztem. De mintha kicserélték volna! Úgy látszik,akit szeret,azzal teljesen más! Bókol,kedves,romantikus. Álompasi!- Arra fejeztem be gondolataimat hogy Castiel a kezét lóbálja az arcom előtt.
- Hahó,Csipkerózsika,ábrándozunk?
- Ja,aha.-majd elindultam.
- Miről?-jött utánam.
- Semmi.
- Jajj már Sissy,mondd el!-könyörgött.
- Szó szerint?-kérdeztem szemöldökeimet felhúzva.
- Szó szerint.
- Jó: "Ameddig nem kerültem vele ennyire közvetlen viszonyba egy visszahúzódó,bunkó,lázadó rockernek néztem. De mintha kicserélték volna! Úgy látszik,akit szeret,azzal teljesen más! Bókol,kedves,romantikus. Álompasi!"-pirultam el utána.
- E-ezt gondoltad?-láttam az összezavarodottságot arcán.
- Aha. Fura mi?-nevettem el magam. Mormolt valamit magában,nem hallottam mit mert kb. 6 méterrel jártam előtte. A park kapuját átlépve gyönyörű táj tárult elénk. Valami csodálatos! Leültünk,és kb. 2 óráig beszélgettünk mindenféléről.
Kinyitottam a szemem. Aludtam volna? Castiel ölében találtam magamat.
- Ööö,aludtam?
- Igen,valami meseszép vagy amikor alszol,téged néztelek 15 percig,addig aludtál.
- Jajj már,zavarba hozol!-ütöttem meg gyengén kockás hasát. Még póló alatt is érzem a kockákat. Magamba merülve elkezdtem őket tapogatni.
- Sissy,mit csinálsz?-röhögte el magát Cast.
- Se-semmit. Csak tapogatom a kockáidat,tetszenek. Ugyanúgy mint te.-majd visszafeküdtem az ülébe,és felfelé néztem egyenesen a szürke szemeibe. Gyönyörűek.
- Tényleg? Tudtam én.-nevetett.- Mit nézel annyira?
- A szemeidet. Azok is tetszenek. Gyönyörűek.
- Ne magadból indulj ki!-nyomott a homlokomra egy puszit. A 2 hét alatt mintha álomvilágban élnék. Hirtelen Lysander sétált oda mellénk.
- Szia Lysander!-köszöntem oda.
- Helló! Te tényleg mész tehetségkutatóra? Azta!-csillant fel a szeme. Nyeltem egyet. Ő is tudja? Megmondtam Castielnek hogy senki sem tudhatja kettőnkön kívül!
- Miről beszélsz? Nem megyek semmilyen tehetségkutatóra,badarság!-erőltettem álröhögést arcomra,majd megböktem Castielt egy "Te voltál? Hogy merted?" tekintettel,ő meg vissza egy "Hagyjál már,nem én voltam!" tekintettel.
- Rosszul hazudsz.-komordott el.- Azt hittem,nekem elmondod,és most hogy Ambertől kellett megtudnom,egy kicsit csalódott vagyok.
- A-Ambertől? Mit tudtál meg?-összeszorult a gyomrom. Amber által szerintem már az egész suli tudja.
- A modell tehetségkutatót. Arra mész,nem?-kérdezte.
- Jó megyek,de senki sem tudhatja meg!
- Tudhatta volna,ha Amber nem plakátolja ki még szombaton is az egész sulit kívülről belülről a te képeddel egy "Sissy Nagahara modell tehetségkutatóra megy,lúúúúzer!" felirattal.
- A kis ribi! Gyere!-húztam fel a földről Castielt,ő meg Lysandert,és futottunk a suli felé. Mindenki ott volt,egytől egyig. Istenem,ennél rosszabb már nem lehet!
- Amber,te meg mi a francot csinálsz?-kérdeztem átvágva a tömegen.
- Népszerűsítelek,szépségkirálynő!-röhögött fel Li-vel és Charlotte-tal együtt.
- Fogd be és szedd le!-ordított rá Castiel.
- Jó,de csak akkor,ha az egész suli elmehet a tehetségkutatóját megnézni!-mondta nyávogós hangon.
- KI VAN ZÁRVA!-kiabáltam.
- Akkor a város minden szegletében kiplakátollak!-mondta gúnyosan. Na jó,ezt nem akarom.
- Oké gyertek akkor! De ezt szedd le mindenhonnan!-mutattam a plakátra.
- Jó,de akkor holnapután találkozunk Párizsban. Apukám emeletes buszával megyünk. Mindenki kivétel nélkül,hétfőn reggel 9-re készen legyél!-mondta.
- Ácsi! Nem te mondod meg! A  verseny délután 3-kor kezdődik. FÉL 11-RE leszek kész,vita lezárva,9-ig alszok. És nem az apukád buszával megyünk,hanem mindenki amivel akar. Érthető?-mutattam Amberre.
- Jólvan! Nem kell leharapni a fejemet!-megyek leszedni ezeket a sz@rokat,csá!-ment el a barátnőivel,és az emberek hazamentek. Lysander is.
- Castiel,gyere át hozzám!-mondtam neki.
- Ó,rosszalkodunk?-kérdezte kacér mosollyal az arcán.
- Nem te perverz! Mutatok pózokat,és értékelned kell őket,amiket a legtöbb pontszámmal illetsz,azokat vetem be a versenyen,oké?
- Rendben,akkor menjünk.-elindultunk. Hazaérve anya már nem volt meglepődve. Felmentünk a szobámba,Cast leült,és bevetettem pár pózt:
 

- Az igen!-kiáltott fel Castiel.- Az utolsó póz arat! Istenem,hogy lehet még az 1000 jó tulajdonságod mellett plusz szexi is vagy? Hát egy főnyeremény!-mosolyodott el.
-Köszi. Melyik legyen?
-Mindegyik jó.Ezeket mindenképpen....még majd találgatunk ki.-röhögte el magát. Ezután elbúcsúztunk és hazament.

- Oké,akkor ez is kell...Segíts nekem!-odamentem a ruhásszekrényemhez és dobáltam ki ruhákat amik jól néztek ki. Holnap tehetségkutató,nagyon izgulok! A fehérneműket is dobáltam ki,elfelejtettem hogy Castiel ott van.
- Ez a piros!-kiáltott fel elégedetten Castiel.
- Jajj,bocs,elfelejtettem hogy perverz vagy!-kaptam ki a kezéből a fehérneműt. Erre ő elröhögte magát.
- Mivan már?-kérdeztem,miközben a bőröndömön ugráltam.
- Semmi csak elnézni ahogy küszködsz...tiszta vígjáték!-röhögött megint.
- Segíthetnél...
- Ja,bocsi,tényleg,bocsi!-sajnálkozás hallatszott a hangján,és egyből összehúzta a cipzárt,miközben én a bőröndömön ültem. Fura néha...
- Köszönöm.-pirultam el.
- Nincs mit szerelmem!-majd kaptam egy csókot.
- Te kis rockisten!-döntöttem le az ágyra.
- Most már tényleg rosszalkodunk?-kérdezte féloldalas mosollyal az arcán.
- Egy kicsit...talán...-ezt kimondva Castiel bevadult és össze vissza csókolgatott. És a "játékunk" este 11-ig tartott. Mikor levegőhöz jutottam,megszólaltam.
- Itt alszol,ez parancs.
- Nem kell kétszer mondanod.-majd megint össze-vissza csókolt. Ne gondoljatok rosszra,nem történt meg az,amire gondoltok. Csak rosszalkodtunk. Értitek...

- Gyere!-intettem Castielnek. már fél 11 volt. Apa odaadta a kocsiját Castielnek,mivel már tud vezetni. Ezen ledöbbentem hogy apa,aki soha senkinek nem adná oda a kocsiját,Castielnek meg odaadja. Úgy látom nagyon megbízik benne.
- Vigyázz rá,mert ha baja esik,te iszod meg a levét fiam!-ordította apa Castielnek,közben integetett.
- Megnyugodhat,velem biztonságban van.-tette rá a kezét Castiel a kocsi ajtajára. Lehúzható a kocsink teteje,gondolom végig le lesz húzva,ha Castiel vezet...
- Szia anya,szia apa!-köszöntem,majd Castiel is. Elindultunk. Meleg volt,október első napján. Ez nem jellemző. Ezért reggel magamra kaptam
egy spongyabobos pulóvert,egy fekete farmert és a szürke cipőmet. Amikor félúton jártunk,Castiel megszólalt.
- Mi van ha te fogod megnyerni?
- Hát gondolom semmi. Elvégre a papíron nyeremény nem volt.
- Öm,elolvastad a papír hátulját?
- Nem.
- 1 éves modell szerződés a Cover Girl-nél.
- A C-C-Cover Girl-nél? Uram,az a világ egyik legismertebb modelles cégje.
- Hát igen,és sokszor kell majd elutaznod. Nem láthatjuk sokat egymást...és akkor a zenekarban sem tudsz szerepelni...
- A Cover Girl egy nagyon jó lehetőség...de még átgondolom.
- Én nem fogok rád haragudni ha elfogadod az ajánlatot,ha megnyered. Ott a Skype...meg...-hosszas gondolkodás után,inkább nem szólt már semmit. Nem akarok Castieltől és a családomtól távol lenni. Én énekes akarok lenni! És gitáros! Mint Castiel és Lysander!
- Az nem elég. Az nekem nem olyan,mintha érezném az illatod. Nem tudok hozzád bújni. Nem tudunk együtt aludni.
- Igaz...ha megnyered,el kell döntened mit akarsz.
- Addigra eldöntöm,ígérem.
- Úgy legyen.-majd megfogtuk egymás kezét. Imádom ezt a fiút,nem hagyhatom el holmi hülye modell biznisz miatt.

- Azta,mekkora!-mondtam csodálkozva,miközben felfelé tekingettem a modell tehetségkutató épületére. Valami eszméletlen hatalmas!- Gyere,oda kell menni számot kérni meg minden!-húztam a sor végére Castielt,előttünk kb. 15 ember várt a sorára. Közben arra lettem figyelmes,hogy Castiel szorosan megfogja a kezemet. Megnyugtató érzés volt. Amikor sorra kerültünk,el kellett mondani hogy mi a nevem hogy tudjanak azonosítani,tényleg jelentkeztem -e. A 34-es sorszámot kaptam.
- Ez de jó!-mondta Castiel.
- Mi?
- Hát hogy 34. Mert én 18 vagyok,te 16 és 18 meg 16 az 34.
- Na,végre életedben először elvégzel egy matekpéldát.-törtem ki hirtelen nevetésben.
- Hehehe nagyon vicces.- ezek után elvezettek minket a szállodába,ahol a holnapi versenyig leszünk. Akik kísérővel érkeztek franciaágyas szobát kaptak.
- Na,legalább nagy az ágy,elkél majd!-villantott egy perverz mosolyt Castiel.
- Perverz...-mormogtam magamban,majd leraktam a csomagokat. Az elkövetkezendő 4 napban itt leszünk,ezért kipakoltam egy szekrénybe kettőnk ruháit. Ezután körülnéztünk. Van szauna,uszoda,fedett medence,jakuzzi,étterem. Mi először a szaunát vettük igénybe.

----

- Figyelj,itt túl meleg van,menjünk ki!-mondta Castiel egy szál fürdőgatyában.
- Nem! Itt maradsz!-majd fejemet combjára hajtottam és a szemébe néztem. Az ő szemei másfelé kalandoztak. Én hülye,kellett nekem bikinit felvenni.- Castiel... azért ne ennyire feltűnően méregess.
- Jó,jó...
- Amúgy te mennyire szeretsz engem 10-es skálán?-kérdeztem.
- Végtelen.-mosolyodott el.
- És hogy szerettél belém?-kíváncsi vagyok.

~~~Castiel szemszög~~~ 
- És hogy szerettél belém?-kérdezte Sissy. Meglepődtem. Hát...amikor karaoke-ztunk. És amikor megcsókolt. Akkor belé estem.
- Amikor karaoke-ztunk nálad. És megcsókoltál. El voltam varázsolva,és beléd szerettem. Dióhéjban ennyi.-mondtam,majd egy csókot nyomtam ajkaira. Nem szeretném ha elmenne,ha esetleg megnyeri a versenyt. Túlságosan szeretem ahhoz hogy elengedjem. Fogalmam sincs mit tennék...