12.rész - Váratlan vallomás

* Castiel szemszög*

Éppen léptem be a park kapuján,csuklómra csavarva Démon pórázával. Megpillantottam a padon Sissy-t,de ott volt egy ismeretlen srác. Barna haja van,innen jól kivehető. Magas. Ki lehet ez? Amint odaértem,meg is kérdeztem.
- Szia Aranyom!-majd adtam neki egy csókot. Kihangsúlyoztam ki az aranyom szót,hogy a srác felfogja mi is a helyzet.
- Szia Castieel!-ölelt át,mint aki megkapta a karácsonyi ajándékát.
- Ki ez a .... ki ez?-kérdeztem,nézve a fiúra. Nem volt olyan magas mint én,tán öt centivel alacsonyabb. Eldőlt ki itt az alfa hím...természetesen én!
- Ő itt Benjamin,a sulinkba fog járni hétfőtől. Benjamin,ő itt a barátom Castiel.- szóval egy suliba fogunk járni...
- Csá!-nyújtotta felém a kezét,nagy nehezen,de kezet ráztam vele.
- Hány éves vagy?-remélem nem 18...
- 18 természetesen.-ajhh...- Osztálytársak leszünk?
- Aha...- aztán ott örült a fejének,meg nem bírt leállni. 1 óra beszélgetés után,Sissy-t hívták telefonon.
- Pillanat,felveszem!- kereste ki táskájából a telefonját.

* Sissy szemszög *

Kikerestem a telefonomat és anya nevét láttam meg a kijelzőn,a képével. Azonnal felvettem.
- Szia anya! Mi a baj?
- Szia kicsim! Semmi,csak éppen most érkezett meg az unokatestvéred. 2 hétig itt lesz,mivel a szülei elutaztak. Haza tudnál jönni?-kérdezte anya.
- Persze,azonnal indulok. Szia,nemsokára otthon leszek!
- Szia!-azzal letette.- Figyeljetek,nekem most mennem kell,jött az uncsitesóm,2 hétig itt lesz nálunk. Jössz Cas?-fordítottam felé fejemet.
- Ja. Na csá Benjamin!-köszönt oda neki.
- Szia Benjamin! Hétfőn tali!-intettem neki.
- Hellósztok!-azzal elment a park másik végébe. Castiellel éppen a városban sétáltunk hazafelé,a kávézónál,amikor Castiel szólt,hogy felmegy az egyik boltba,mert vennie kell valami kütyüt az apjának. Addig én nekitámaszkodtam a bevásárlóközpont falának. Volt WIFI,ezért elővettem a telefonomat hogy felnézzek facebookra. Benjamin ismerősnek jelölt. Amikor visszaigazoltam,egyből rám is írt.
Benjamin: Hol vagy? :OO
Sissy: A bevásárlóközpontnál,várok Castielre. Miért?
Benjamin: Csak. Na hello.
Sissy: Hello?!...
-Ezt nem tudom mire vélni...- gondoltam magamban. Ekkor egy erős kéz nyúlt hozzám,és elhúzott egy fa mellé.- KI A FRANC?...- ekkor megláttam Ben-t.- A SZÍVBAJT HOZOD RÁM! MIVAN?- ordítottam rá.
- Kedvellek.-mondta a szemebe nézve.
- Micsoda? Ez... Mivan?-néztem ott értetlenül.
- Kedvellek. Mikor megláttalak,mint egy égből jött angyal. Kedves vagy,vicces,és a pasiddal ellentétben baromi szimpatikus.- ezek után szorosan átölelt,úgy hogy nem tudtam mozdulni. Valaki!!!
- HOGY MERED TE HÜLYE BAROM?

- TE MEGŐRÜLTÉL? NORMÁLIS VAGY?- ordította Benjamin a száját fogva,ami vérzett.
- IGEN! MIVEL ITT ÖLELGETED A CSAJOMAT? KINEK KÉPZELED TE MAGADAT?- megint neki akart menni,de sikerült visszatartanom.
- IDIÓTA!- ordította Benjamin,majd lassan elsétált.
- Megölöm!-mondta Castiel.
- Nem kell...remélem többet nem fog zaklatni!-mondtam,majd átöleltem Castielt.

- Bocsi...-súgta a fülembe Castiel.

- Nem kell bocsánatot kérned! Semmi rosszat nem tettél!-szorítottam meg jobban. Ezután hazamentünk. Castiel nálam alszik ma. Amint beléptem az ajtón,anya aggódva futott oda hozzám,hogy hol voltam,késtem fél órát.

- Hát,lassúk voltunk...-hazudtam. Valójában azért,mert Castielt sokat volt a boltban,meg verekedtek,meg ölelkeztünk. Meg még haza is kellett érni.

- Semmi baj,gyere,itt az unokatestvéred!-állt arrébb és ahogyan megláttam szeretett unokatesómat,Edward-ot. Csak Ed-nek becézem. Sötétbarna haja és zöldes-kék szeme van. Szemüveges,de csak néha hordja,nagyon ritkán. Meglepődtem hogy most rajta volt. Amúgy 18 éves mint Castiel,2 hétig egy osztályba fognak járni.

- Castiel,ő itt Edward. Veled fog egy osztályba járni 2 hétig,mivel ő is 18. Ed,ő itt Castiel,a barátom. Remélem hamar összebarátkoztok!-mutattam be egymásnak mosolyogva a két fiút.
- Örülök haver.-kezeltek le Castiellel. Ed levette a szemüvegét,és úgy beszélgetett tovább Cas-cicával(becenévgyártásból ötös vagyok:D). Szemüveg nélkül jobban néz ki. Egész este beszélgettünk. Zuhanyzás után ahogy kijöttem a fürdőből,megcsúsztam a parkettán,mivel vizes volt a lábam,de Castiel elkapott.
- Köszönöm,nagyon beüthettem volna a fejemet! Én hősöm!-öleltem át.
- Én hercegnőm!-fogta meg a kezem és besétáltunk a szobámba. Elaludtunk. Vajon mit tartogat számunkra a holnap? :)

11.rész - Ez tényleg megtörténhet?!

Amint hazaértünk anya már az utca közepén a nyakamba ugrott,és meg dícsért,mennyire ügyes voltam. Azt mondta ő is nézte a műsort.

- Drágaságom,miért adtad át a díjat? Ez egy óriási lehetőség lett volna!-nézett a szemembe anyu. Odahajoltam a füléhez,és belesúgtam:

- Elrabolta a szívem...-néztem Castielre. Erre anya vette a lapot és elmosolyodott. Castiel nem tudva mit sugdolóztunk,besétált az ajtón. Apa egyből letámadta,semmi bajom nem volt -e,mert rá bízott engem.

- Nézzen csak rá,semmi baja!-mutatott rám boldogan Cas.

- Ennek örülök fiam,megbízok benned!-paskolta meg apa Castiel hátát,majd ő is odajött hozzám gratulálni. Ezután vacsoráztunk,megbeszéltük az "élet dolgait". Apa ekkor nyilvánosan felhozta a kérdést.

- Miért nem fogadtad el a díjat?-forgatta a kanalat ujjai között.

- Hát...tudod...-azt hittem anya már mondta neki. Apát néztem,közbe odabiccentettem Castiel felé,de úgy hogy ő ne vegye észre. De apa rosszul értelmezte a "jeleket".

- SZÓVAL TE VAGY A DOLOGBAN!-állt fel apa,és mutatott Castielre.

- Én? Miben? Mit csináltam én?-kérdezte meglepődve Castiel.

- Apa,nem,nem! Félreérted! Nem ő beszélt rá,hogy ne fogadjam el a díjat!-kiabáltam apára,aki azonnal leült. Castiel kikerekedett szemekkel nézett rám.- Azért biccentettem felé,mert miatta nem fogadtam el a díjat! Túlságosan szeretem,túl fontos,hogy itt hagyjam! Hiányozna...na meg én zenész akarok lenni! Ennyi! Mindenki félreérti!- elviharzottam a szobámba. Pár perc múlva Castiel rontott be hozzám.

- Szóval tényleg ezért?-ült le mellém.

- Igen...szerelmes vagyok beléd Castiel,szerelmes!-azzal megfogtam az arcát,és megcsókoltam. Egy igazi,szerelmes,érzelmekkel teli csók volt. Kicsordultak a könnyeim. Castiel letörölte,de folyamatosan hullottak.

- Miért sírsz? Mit tettem?

- Semmit,csak szeretlek. Nagy teret foglalsz el itt bent!-tettem kezét a szívemre.

- Jesszusom Sissy,nagyon dobog! Nyugodj le!-nézett rám aggodó szemekkel.

- Miattad...ha a közelembe vagy,ennyire dobog! Mert szeretlek!-néztem a szemeibe.

- Ennyire? Ennyire szeretsz? Tényleg?

- Ennyire,még jobban... Belőled sosem szeretek ki,soha!-öleltem át.

- Sosem kívánhatnék nálad jobb barátnőt!-szorított meg erősen. Így maradtunk sokáig,amikor egyszer csak hirtelen megfogtam Castielt,és magamra rántottam. Ott feküdtünk egymás szemét nézve az ágyon,gyertyafénynél.
- Ezt akarod?-kérdezte Castiel. Mondtam már? Szinte egymás arcából,szeméből,lélegzetvételéből meg tudjuk állapítani mit gondol a másik.
- Ezt. Ezt akarom!- itt a tökéletes alkalom... szerintem a részletekről nem kell beszámolni. Megtörtént az első alkalom.

-------

Reggel van. A tegnap estét sosem fogom elfelejteni. Viszont...miután elaludtunk,furcsát álmodtam. Benne volt Castiel,és egy fiú...egy ismeretlen fiú. A neve Benjamin volt. Barna haja és kék szeme volt. De nem volt olyan helyes mint Castiel. Vajon ez ki lehetett?
- Castieeel! Jó reggeeelt!-ugrottam Castielre,takaróba csavarva. Mert...hát...értitek miért vagyok takaróba csavarva.
- Szia hercegnő!-húzott magához,és nyomott egy csókot ajkaimra.- Jó volt a tegnap este?-suttogta a fülembe.
- Jó volt...kinek ne lenne jó az első?-mosolyogtam rá.
- Ö-örülök ennek...én is boldog vagyok tőle...-pirult el.
- Neked is ez volt az első?-kérdeztem tőle.
- Öhm...nem...- mi? Mivan? Nem ez volt az első?
- Ki-kivel...volt?
- Deborah...ennyi elég. Nem akarok erről a @&@&@-ról beszélni.-káromkodott egyet.
- Nem baj,annak örülök hogy nekem te voltál az első,és egyben a felejthetetlen.-öleltem át.
- Ez engem is boldoggá tesz.-tette hátamra meleg kezeit. Ezután felöltöztünk,még mindig egy kicsit azért szégyenlős vagyok... egy fehér pólót vettem fel,ami egy "N° One Cares" felirat volt és egy fekete melegítőt,aminek a bal oldalán egy "Pizza" felirat volt,egy kis pizzával. Leszaladtam a lépcsőn. Csak anya volt lent. Castielnek intettem egyet,jelezve hogy két szem közt szeretnék beszélni anyával...a tegnap estéről. Elvégre ő egyben a legjobb barátnőm is,természetesen elmondom neki.
- Anyu...mondanom kell valamit.
- Sejtem,figyelj,nem haragszok. Én is ilyen idős koromban vesztettem el. Semmi baj!-mosolygott rám.
- Igen. Tegnap este megtörtént...tudod.
- Igen,tudom. Remélem védekeztetek!
- Persze!-mosolyogtam rá.
- Akkor nincs probléma. Majd én elmondom apádnak,nem lesz mérges,ígérem.
- Köszönöm.-öleltem át.- Most megyünk Castiellel a parkba,szia!-köszöntem el,majd kimentem az ajtón.
- Na,hogy fogadta?-kérdezte Castiel.
- Örült neki. Ki se mondtam,már tudta mit akarok mondani. Nem haragszik.
- Nagy kő esett le a szívemről,azt hittem ma élem utolsó napomat...-röhögött Castiel.
- Te hülye!-öleltem át,majd elindultunk a parkba. Castiel hozta magával Démont is,én addig leültem egy padra ameddig elment érte. Közben megláttam a tónál állni egy fiút. Ez nem lehet! Ez ugyanaz a fiú aki az álmomban volt! Barna haj,kék szem,magas... a neve is stimmel vajon? Észrevette hogy bámulom,ezért odajött.
- Szia,valami baj van?-kérdezte mosolyogva.
- Nem nincs...csak olyan ismerős vagy. Hová jársz suliba?
- Hétfőn kezdek a Sweet Amoris-ban. Új tanuló leszek.
- Én is oda járok! A nevem Sissy Nagahara,a tiéd?-istenem,ne Benjamin legyen!
- Benjamin...Benjamin Lewis. Örülök a találkozásnak!-nyújtotta felém a kezét. Ez tényleg megtörténhet?!

10.rész - A tehetségkutató

Az 1. nap csak ismerkedéssel telt,megtudtam hogy itt van Laeti. Nagyon jó barátnőm még az általánosból. Ma délután nincs semmit program,úgyhogy lementem a parkba,ott találkoztam vele össze megint.
- Szia Sissy!-futott oda mellém. Futó ruhában volt,gondolom edz.
- Szia Laeti,futsz?-kérdeztem.
- Aha,te nem szeretnél?
- Esetleg később.-mosolyogtam rá. Ekkor egy barna hajú lányra lettünk figyelmesek,aki a kelleténél erősebben csapta be a bejárati ajtót. Kifelé tartott.
- Ez ki?-kérdezte Laeti meglepetten. A lányon fekete pánt nélküli felső és kék szaggatott farmer volt. A haja ki volt vasalva.- Tipikus pláza cica ribi...vagy esetleg "jajj de menő rocker vagyok" típus,aki amúgy nem is az.
- Fogalmam sincs ki ez. Megkérdezem Castielt,hátha látta már valahol.
- Én is megkérdezem Viktort.
- Ti? Együtt vagytok?-meglepődtem. Viktor még ovis barátom,jóban voltunk.
- Igen,már fél éve. Csodálatos ember,imádom!- pirult el.
- Gratulálok!
- És te Castiellel? Mióta?
- 2 és fél hete. Álompasi,imádom!-még beszélgettünk pár percig,majd különváltak útjaink. Felmentem a szobánkba,ahol Castiel TV-zett.
- Szia!-csuktam be az ajtót.- Te ismersz barna hajú,koptatott farmeres,pánt nélküli pólós csajt?
- Aha,mert?-kapcsolta ki a TV-t.
- Itt van egy ilyen.-ennél a mondatnál tátva maradt a szája,és nézett rám meglepetten.- Castiel,valami baj van?
- Igen. Ez Deborah. Az ex csajom.-fogta közbe a fejét.
- Az...ex csajod?-nyeltem egyet. Az ex csaja. Senki sem szeretne találkozni a pasija exével szerintem...
- Igen...nem érzek már iránta semmit! Ő dobott,a karrierje miatt,de már kiderült hogy ő intézte el hogy egyedül folytassa tovább,én csak egy "csali" voltam... megutáltam ezért... kis @&##@!-káromkodott egyet Castiel.
- Indulni fog a versenyen...
- Indulni fog? Szóval nem kísérő?-lepődött meg.- Tuti legyőzöd,százszor szebb vagy nála!
- Köszönöm...

Ezután csak a szokásos volt,zuhanyzás,TV-zés,és egy kis összebújás. Ezután elaludtunk. Hogyan fog vajon alakulni a holnapi verseny?

Reggel hamar keltem,Castiel még javában aludt. Amikor alszik nem néz ki egy rockernek meg rossz fiúnak,hanem olyan kis aranyos. Miután Castielt 10 percig néztem,értesültem róla hogy a verseny délután 2 órakor kezdődik. Nekem Leigh tervezett ruhát,nagyon rendes volt tőle. Még jó hogy Rosalia a barátnőm és ingyen megkaptam. Nagyon szép ruha. Annyit tudok eddig hogy lesz bikinis,estélyis,fehérneműs,party és jelmezes forduló. Nekem mindegyik ruhámat Leigh tervezte,bár amikor fehérneműt tervezett,egy kicsit ciki volt...
Az estélyi ruhám hosszú,fodros,vörös ruha. A bikinim sötétkék virágos,a party ruhám fehér-kék,a fehérneműm sötét rózsaszín és a jelmezem rocker csaj. Castiel csak a jelmezemet nem látta,meglepetés.
Egész délelőtt a ruháimat vasaltam,rendezgettem,közben Castiel is felkelt 10 óra felé,kis hétalvó...
- Szia Castiel,végre felkeltél!-mondtam neki miközben reggelit csináltam.
- Szia Sissy...-mondta kómásan és a homlokomra nyomott egy puszit. Megettük a tojás rántottát és utána az ágyban feküdve egymást néztük 2 órán keresztül. Közbe meg bókoltunk egymásnak. Ez már kellett....
1 órakor felszóltak a szobába,hogy hozzam a ruhákat,cipőket,sorszámomat mert már készülni kell.
- Sok szerencsét,és győzz le mindenkit!-nyomott egy csókot ajkaimra.
- Köszönöm! Beleadok apait,anyait! Csak a fehérneműs fordulóban azért ne csorogjon a nyálad a lányok után,főleg nem Deborah után,oké?-kötöttem az orrára.
- Rendben...utánad csorgathatom?
- Utánam igen...
- Nem baj ha nyálban fogsz fuldokolni?-kérdezte röhögve.
- Azért annyira szép nem vagyok.
- Dehogynem!-pirult el.
- MINDENKI ÖLTÖZNI! ESTÉLYIS FORDULÓ! A NÉZŐK FOGLALJANAK HELYET!-ekkor láttam meg az egész osztályt a nézőtérben. Rosalia és Leigh integetett. Castiel és Lysander legelőlre ültek hogy tudjanak "szemlélni".
Bementem az öltözőbe,felvettem a ruhámat,a piros magassarkúmat és a kiegészítőket. A sminkesek és a fodrászok megcsinálták amit kértünk. Én vagyok a 34-edik. Laeti 2. az a Deborah meg előttem van,33.
Kíváncsi vagyok erre a lányra,mit produkál,eléggé nagyképűnek néz ki. Lement 31 versenyző,Laeti gyönyörű volt. Most jön Deborah. Egy gyönyörű földig érő kék ruhában vonul ki. A haja be van göndörítve. A járása kecses. Pózol párat,mindenki tapsol. Most jövök én,ügyesnek kell lennem!
Ahogyan kialudtak a fények,tudtam hogy én jövök,mikor újra felgyulladtak a fények,rám világítottak. Elindultam,kecsesen próbáltam járni,ami szerintem sikerült is. A hosszú hajam csak úgy suhant utánam. A magassarkúban is biztosan jártam. Amikor a kifutó végéhez értem,pózoltam pár szolíd mozdulatot,ami ehhez a fordulóhoz illik. Mindenki tapsolt,Castiel úgy nézett rám,mintha nem tudom mit látna. A szája tátva volt,és kikerekedett szemekkel nézett rám. Én szexin rákacsintottam,ő meg majdnem leesett a székről.

Bocsi hogy nem tudtam szőkére színezni a haját,de ezt egy kicsit bonyolult lett volna:'DD

Utánam még vagy 20-an mentek,addig gyorsan átöltöztem a fehérneműs fordulóra. Ettől tartottam a legjobban,mert az egész iskola láthat...khm...fehérneműben. És lehet ettől kicsit "elpirulok" majd. Megint csak rám került a sor,egy fekete magassarkú volt rajtam,és a rózsaszín-fekete fehérnemű.A hajam enyhén hullámos,beletűzve egy halvány rózsaszín virág. Castielnek most már tényleg a nyála csorgott. Komolyan. Közben Lysander szemét takarta. A többiek meg egy "Hűha,ez igen!"-t mondogattak.

Most Deborah utánam ment,mert elkésett... túl sokáig csinálta a sminkjét. Ezután jött a bikinis és party forduló. Próbáltam ezeknél is a legjobbat nyújtani. Úgy láttam,hogy a zsűri mosolygott mikor én voltam soron.

A party fordulóban kék paróka volt rajtam,mivel hát a party az party. Most jön a jelmezes forduló. Kíváncsi vagyok Castiel mit szól,ha meglátja minek öltöztem. Arra számít hogy valami cuki,aranyos valaminek. De nem,rockernek öltözök! Gyorsan odaszaladtam a smink asztalhoz,és felvittem egy fekete füstös sminket. A számat inkább ilyen sötét piros rúzzsal festettem ki. A hajamat kivasaltam,majd enyhén összekócoltam. Megfogtam a gitárom(ami amúgy Castielé,nem tudja hogy elcsórtam...),és hallottam hogy a nevemet szólítják. Vártam egy kicsit,hogy az emberek aggódjanak. 5 másodperc után,mikor már mindenki azt kérdezgette a másiktól hogy hol vagyok,előjöttem a színfalak mögül,és vagányan kisétáltam,gitárommal a nyakamban. Castiel arcáról nagy meglepődöttséget lehetett leolvasni. Készültem még valamivel. Egy gitárszólóval. Egy basszusgitár szólóval. Senki nem tudta eddig,hogy tudok basszusgitáron játszani,még Castiel sem. Már kb. 4 éve tanulom. De csak a szüleim,és a legjobb barátnőm tud róla.

- Na tessék nektek meglepetés!-suttogtam magamban,majd elkezdtem játszani. Ezt a számot 3 hónapja gyakorlom. Nem hittem,hogy valaha valahol el fogom játszani. Amikor véget ért,mindenki felállt és tapsolt. Én csak néztem ki a közönségbe,rengetegen voltak.

Bocsi a hajáért,tényleg,meg a szeméért :'DD

 Amikor levonultunk,fél óra szünet volt,ameddig a zsűri eldönti a helyezéseket. Addig Castielhez mentem ki.
- Na milyen volt a gitár szóló?-kérdeztem tőle mosolyogva.
- Wáó...nem jutok szóhoz! TE TUDSZ BASSZUS GITÁROZNI! Nem is mondtad...
- Aha,már 4 éve játszok basszus gitáron.-mosolyogtam elégedetten.
- 4 éve? Sosem hittem volna hogy gitározol,le a kalappal,profi volt!
- Na jó,te jobban játszol,te már 9 éve űzöd ezt...
- Akkor is! Profi volt...na meg a fehérneműs forduló,azt a mindenit!-sóhajtott egy nagyot.- Azt hittem ott fulladok meg a nyálamban,hallod!-ütött a fejére.
- Azért annyira szép nem vagyok...
- Mi az hogy nem vagy annyira szép? Azt hittem azonnal odafutok,felkaplak,és viszlek fel a szobába,de azért türelmes vagyok...-kacsintott röhögve.
- Legyél türelmes,majd annak is eljön az ideje.-szerintem értette miről beszélek.
- Már nem sokáig bírom,ha egy ilyen szexi csaj a barátnőm!-ment el röhögve. Most van az eredményhirdetés,nagyon izgulok! Az első hármat mondják csak.
- Hölgyeim és uraim,kedves versenyző hölgyek! A zsűrinek nagyon nehéz dolga volt,de megszületett a döntés! A 3. helyezett....-itt összeszorult a gyomrom.- Deborah Star!-Deborah rám nézett gúnyosan,majd álarcát felvéve,szerényen kisétált a szalagért és a koronáért.
- A 2. helyezettet nagyon szépnek találta a zsűri! Elbűvölte őket,de hiányzott belőle egy kis szenvedély,egy kis vágy,de azért gratulálunk! A 2. helyezett Laeti Deering!-Laeti boldogan kisétált a díjáért. A halványlila szalagot a vállára tették,és csillogó koronát helyeztek a fejére. De ha...nem Laeti az első...akkor ki? Ki körözte le?
- Az 1. helyezettből egyszerűen áradt a szépség,kedvesség,kreativitás,szenvedély,csillogás és a szexualitás.-Szexualitás? Az oké...már tudom hogy nem én vagyok az!- Ez a versenyző elbűvölte a zsűrit,elvarázsolta őket. Egyértelműen és egyhangúan kijelentették,hogy az első helyezett más nem lehet,csakis...Miss...-mondja már!- Miss. Sissy Nagahara! Sissy kisasszony,maga lett az első,kérem fáradjon ki a nyereményéért.-Én? Én lettem az első? Ezt nem hiszem el! 40 gyönyörű szép lány közül,én voltam a legszebb? Ez hihetetlen számomra...
- Köszönöm szépen!-mondtam elégedetten.
- A nyereménye 1 éves szerződés a Cover Girl-nél! Remélem sikeres modell karrier áll majd maga előtt!-mosolygott rám a műsorvezető.
- Nem hiszem...-mondtam kicsit elmosolyodva.
- Miért?-mindenki megdöbbent.
- Mert nem kell a díj. Nekem más életcélom van. Van egy szerető barátom,akinél jobbat nem kívánhatnék. Nem tudnám elhagyni,és távol lenni tőle. Mellesleg zenész akarok lenni!-itt ránéztem Castielre,akit hirtelen megvilágítottak a reflektorfények. Elmosolyodott és egy "Köszönöm" pillantással nézett rám.
- Ön Sissy kisasszony partere?-kérdezte Castieltől a műsorvezető.
- I-igen...
- Akkor hát jöjjön már fel!-húzta fel a székből Castielt,és állította mellém. Integettünk a közönségnek. - Mit fog kezdeni a díjjal,Sissy kisasszony?
- Átadom,neki!-mutattam Laetire.- Ő egy csodálatos modell képességekkel rendelkező lány,egy csoda! Ő érdemli meg ezt a díjat igazán!-mosolyogtam rá. Levették rólam a koronát,szalagot,és a virágcsokrot és átadták Laetinek. Rá szegeződtek a fények. Elsírta magát örömében.
- Szóval,mivel Sissy kisasszony magyarul kiszállt a versenyből,ön az 1. helyezett,így a 2. Deborah a 3. pedig Hanna.-mondta a műsorvezető. Az az idegen lány,akit állítólag Hannának hívnak,iszonyatosan örült a 3. helynek is. Így ért hát véget a 3. nap! ÜDV VILÁG,ÜDV ZENE!

9.rész - Indulás!

Eltelt 2 hét. Ma szombat van. Azóta semmi érdekes nem történt,Castiellel jól megvagyunk,szinte már az egész suli tud  a kapcsolatunkról. Anya örül nekünk,Lysander pedig láthatólag nem tudja még mindig hogy most ez hogy is jött össze? A banda jól megy,már volt 2 fellépésünk,sikeres volt. Mivel most lesz a "sok dogás" időszak a suliban,min. 3 hétig nem fogunk gyakorolni sajnos... A modell tehetségkutató 2 nap múlva lesz,nagyon izgulok. Még reggel. Felkeltem az álmom közepéből,a legrosszabb dolog reggel felkelni az álmunk legizgalmasabb részéből! Kisétáltam a fürdőszobába. Megfésülködtem,és lófarokba kötöttem a hajamat,feldobtam egy minimális sminket és mentem a szekrényemhez. Kinyitottam résnyire az ablakot hogy megnézzem milyen az idő. Szeptemberhez híven hideg,csípős levegő volt,fújt a szél,majd' hogy nem fagyás volt.
- Na,már csak ez hiányzott...-csuktam be dideregve az ablakot,mivel a hideg szellő bejött a szobámba. Ezekből a jelekből levontam hogy nem mehetek utcára csak cipzáros felsőbe,leggingsben meg tornacipőben. Ezért gondoltam valami melegebbet kellene felvennem. Kinyitottam a szekrényemet és 20 kiló ruha borult rám. Szóval ilyen régen nem raktam volna rendet a szekrényemben? Így elég nehéz lesz kiválasztani meleg cuccokat...- Most nem pakolok össze,nincs erre időm...-mondtam magamban. Végül is 5 perc után egy szürke,kapucnis "Supr Hero" feliratú pulóverre,egy sok gombos sima kék farmerre,és a bézs,szegecses bokacsizmára esett a választásom. Lesétáltam a konyhába,-nincs időm reggelizni- gondoltam.
- Szia anyu,megyek!-intettem egyet anyának,majd felkapva kistáskámat és elindultam gyors tempóban a park felé,találkám lesz Castiellel.
- Szia Castiel! Te...meg...hogy?-kérdeztem,miközben átfutottam az úton hogy odaérjek a másik járdára,ahol Castiel lelassított.
- Szia!-nyomott egy csókot számra.-Úgy látszik egyszerre indultunk.-mosolyodott el.
- Fura.-nevettem el magam.-Amúgy hol is laksz?
- Itt!-mutatott egy mályva színű emeletes házra.- Ne nézd a ház színét,utálom...
- Pedig szép!-mosolyogtam el.- Nekem tetszik!
- Akkor ha összeházasodunk,hozzám fogsz költözni?-kérdezte.
- Ööö,te már ezt tervezgeted?-meg vagyok lepve!
- Nem,csak így most gondolom...ööö....mindegy,váltsunk témát!-pirult el.
- Rendben... te eljössz a tehetségkutatóra?
- Ez hülye kérdés volt...
- Szóval nem? Megértelek,nem lesz valami nagy szám!-egy kicsit elszontyolodtam.
- Te idióta!-csapott tenyerével az arcára.- Megyek,szerinted kihagynám?-emelt fel,és elkezdett pörgetni.-A világ összes kincséért sem hagynám ki,hogy az én kincsem egy modell tehetségkutatón,ragyogva tűnik ki a többi egysíkú lány közül.-majd szájon csókolt.
- Te hülye,úgy szeretlek!-öleltem át.
- Szerinted én nem?-nevette el magát.
- Döntsd el te!-böktem oldalba.
- A te válaszod az enyém is.- megleptek a válaszai. Ameddig nem kerültem vele ennyire közvetlen viszonyba egy visszahúzódó,bunkó,lázadó rockernek néztem. De mintha kicserélték volna! Úgy látszik,akit szeret,azzal teljesen más! Bókol,kedves,romantikus. Álompasi!- Arra fejeztem be gondolataimat hogy Castiel a kezét lóbálja az arcom előtt.
- Hahó,Csipkerózsika,ábrándozunk?
- Ja,aha.-majd elindultam.
- Miről?-jött utánam.
- Semmi.
- Jajj már Sissy,mondd el!-könyörgött.
- Szó szerint?-kérdeztem szemöldökeimet felhúzva.
- Szó szerint.
- Jó: "Ameddig nem kerültem vele ennyire közvetlen viszonyba egy visszahúzódó,bunkó,lázadó rockernek néztem. De mintha kicserélték volna! Úgy látszik,akit szeret,azzal teljesen más! Bókol,kedves,romantikus. Álompasi!"-pirultam el utána.
- E-ezt gondoltad?-láttam az összezavarodottságot arcán.
- Aha. Fura mi?-nevettem el magam. Mormolt valamit magában,nem hallottam mit mert kb. 6 méterrel jártam előtte. A park kapuját átlépve gyönyörű táj tárult elénk. Valami csodálatos! Leültünk,és kb. 2 óráig beszélgettünk mindenféléről.
Kinyitottam a szemem. Aludtam volna? Castiel ölében találtam magamat.
- Ööö,aludtam?
- Igen,valami meseszép vagy amikor alszol,téged néztelek 15 percig,addig aludtál.
- Jajj már,zavarba hozol!-ütöttem meg gyengén kockás hasát. Még póló alatt is érzem a kockákat. Magamba merülve elkezdtem őket tapogatni.
- Sissy,mit csinálsz?-röhögte el magát Cast.
- Se-semmit. Csak tapogatom a kockáidat,tetszenek. Ugyanúgy mint te.-majd visszafeküdtem az ülébe,és felfelé néztem egyenesen a szürke szemeibe. Gyönyörűek.
- Tényleg? Tudtam én.-nevetett.- Mit nézel annyira?
- A szemeidet. Azok is tetszenek. Gyönyörűek.
- Ne magadból indulj ki!-nyomott a homlokomra egy puszit. A 2 hét alatt mintha álomvilágban élnék. Hirtelen Lysander sétált oda mellénk.
- Szia Lysander!-köszöntem oda.
- Helló! Te tényleg mész tehetségkutatóra? Azta!-csillant fel a szeme. Nyeltem egyet. Ő is tudja? Megmondtam Castielnek hogy senki sem tudhatja kettőnkön kívül!
- Miről beszélsz? Nem megyek semmilyen tehetségkutatóra,badarság!-erőltettem álröhögést arcomra,majd megböktem Castielt egy "Te voltál? Hogy merted?" tekintettel,ő meg vissza egy "Hagyjál már,nem én voltam!" tekintettel.
- Rosszul hazudsz.-komordott el.- Azt hittem,nekem elmondod,és most hogy Ambertől kellett megtudnom,egy kicsit csalódott vagyok.
- A-Ambertől? Mit tudtál meg?-összeszorult a gyomrom. Amber által szerintem már az egész suli tudja.
- A modell tehetségkutatót. Arra mész,nem?-kérdezte.
- Jó megyek,de senki sem tudhatja meg!
- Tudhatta volna,ha Amber nem plakátolja ki még szombaton is az egész sulit kívülről belülről a te képeddel egy "Sissy Nagahara modell tehetségkutatóra megy,lúúúúzer!" felirattal.
- A kis ribi! Gyere!-húztam fel a földről Castielt,ő meg Lysandert,és futottunk a suli felé. Mindenki ott volt,egytől egyig. Istenem,ennél rosszabb már nem lehet!
- Amber,te meg mi a francot csinálsz?-kérdeztem átvágva a tömegen.
- Népszerűsítelek,szépségkirálynő!-röhögött fel Li-vel és Charlotte-tal együtt.
- Fogd be és szedd le!-ordított rá Castiel.
- Jó,de csak akkor,ha az egész suli elmehet a tehetségkutatóját megnézni!-mondta nyávogós hangon.
- KI VAN ZÁRVA!-kiabáltam.
- Akkor a város minden szegletében kiplakátollak!-mondta gúnyosan. Na jó,ezt nem akarom.
- Oké gyertek akkor! De ezt szedd le mindenhonnan!-mutattam a plakátra.
- Jó,de akkor holnapután találkozunk Párizsban. Apukám emeletes buszával megyünk. Mindenki kivétel nélkül,hétfőn reggel 9-re készen legyél!-mondta.
- Ácsi! Nem te mondod meg! A  verseny délután 3-kor kezdődik. FÉL 11-RE leszek kész,vita lezárva,9-ig alszok. És nem az apukád buszával megyünk,hanem mindenki amivel akar. Érthető?-mutattam Amberre.
- Jólvan! Nem kell leharapni a fejemet!-megyek leszedni ezeket a sz@rokat,csá!-ment el a barátnőivel,és az emberek hazamentek. Lysander is.
- Castiel,gyere át hozzám!-mondtam neki.
- Ó,rosszalkodunk?-kérdezte kacér mosollyal az arcán.
- Nem te perverz! Mutatok pózokat,és értékelned kell őket,amiket a legtöbb pontszámmal illetsz,azokat vetem be a versenyen,oké?
- Rendben,akkor menjünk.-elindultunk. Hazaérve anya már nem volt meglepődve. Felmentünk a szobámba,Cast leült,és bevetettem pár pózt:
 

- Az igen!-kiáltott fel Castiel.- Az utolsó póz arat! Istenem,hogy lehet még az 1000 jó tulajdonságod mellett plusz szexi is vagy? Hát egy főnyeremény!-mosolyodott el.
-Köszi. Melyik legyen?
-Mindegyik jó.Ezeket mindenképpen....még majd találgatunk ki.-röhögte el magát. Ezután elbúcsúztunk és hazament.

- Oké,akkor ez is kell...Segíts nekem!-odamentem a ruhásszekrényemhez és dobáltam ki ruhákat amik jól néztek ki. Holnap tehetségkutató,nagyon izgulok! A fehérneműket is dobáltam ki,elfelejtettem hogy Castiel ott van.
- Ez a piros!-kiáltott fel elégedetten Castiel.
- Jajj,bocs,elfelejtettem hogy perverz vagy!-kaptam ki a kezéből a fehérneműt. Erre ő elröhögte magát.
- Mivan már?-kérdeztem,miközben a bőröndömön ugráltam.
- Semmi csak elnézni ahogy küszködsz...tiszta vígjáték!-röhögött megint.
- Segíthetnél...
- Ja,bocsi,tényleg,bocsi!-sajnálkozás hallatszott a hangján,és egyből összehúzta a cipzárt,miközben én a bőröndömön ültem. Fura néha...
- Köszönöm.-pirultam el.
- Nincs mit szerelmem!-majd kaptam egy csókot.
- Te kis rockisten!-döntöttem le az ágyra.
- Most már tényleg rosszalkodunk?-kérdezte féloldalas mosollyal az arcán.
- Egy kicsit...talán...-ezt kimondva Castiel bevadult és össze vissza csókolgatott. És a "játékunk" este 11-ig tartott. Mikor levegőhöz jutottam,megszólaltam.
- Itt alszol,ez parancs.
- Nem kell kétszer mondanod.-majd megint össze-vissza csókolt. Ne gondoljatok rosszra,nem történt meg az,amire gondoltok. Csak rosszalkodtunk. Értitek...

- Gyere!-intettem Castielnek. már fél 11 volt. Apa odaadta a kocsiját Castielnek,mivel már tud vezetni. Ezen ledöbbentem hogy apa,aki soha senkinek nem adná oda a kocsiját,Castielnek meg odaadja. Úgy látom nagyon megbízik benne.
- Vigyázz rá,mert ha baja esik,te iszod meg a levét fiam!-ordította apa Castielnek,közben integetett.
- Megnyugodhat,velem biztonságban van.-tette rá a kezét Castiel a kocsi ajtajára. Lehúzható a kocsink teteje,gondolom végig le lesz húzva,ha Castiel vezet...
- Szia anya,szia apa!-köszöntem,majd Castiel is. Elindultunk. Meleg volt,október első napján. Ez nem jellemző. Ezért reggel magamra kaptam
egy spongyabobos pulóvert,egy fekete farmert és a szürke cipőmet. Amikor félúton jártunk,Castiel megszólalt.
- Mi van ha te fogod megnyerni?
- Hát gondolom semmi. Elvégre a papíron nyeremény nem volt.
- Öm,elolvastad a papír hátulját?
- Nem.
- 1 éves modell szerződés a Cover Girl-nél.
- A C-C-Cover Girl-nél? Uram,az a világ egyik legismertebb modelles cégje.
- Hát igen,és sokszor kell majd elutaznod. Nem láthatjuk sokat egymást...és akkor a zenekarban sem tudsz szerepelni...
- A Cover Girl egy nagyon jó lehetőség...de még átgondolom.
- Én nem fogok rád haragudni ha elfogadod az ajánlatot,ha megnyered. Ott a Skype...meg...-hosszas gondolkodás után,inkább nem szólt már semmit. Nem akarok Castieltől és a családomtól távol lenni. Én énekes akarok lenni! És gitáros! Mint Castiel és Lysander!
- Az nem elég. Az nekem nem olyan,mintha érezném az illatod. Nem tudok hozzád bújni. Nem tudunk együtt aludni.
- Igaz...ha megnyered,el kell döntened mit akarsz.
- Addigra eldöntöm,ígérem.
- Úgy legyen.-majd megfogtuk egymás kezét. Imádom ezt a fiút,nem hagyhatom el holmi hülye modell biznisz miatt.

- Azta,mekkora!-mondtam csodálkozva,miközben felfelé tekingettem a modell tehetségkutató épületére. Valami eszméletlen hatalmas!- Gyere,oda kell menni számot kérni meg minden!-húztam a sor végére Castielt,előttünk kb. 15 ember várt a sorára. Közben arra lettem figyelmes,hogy Castiel szorosan megfogja a kezemet. Megnyugtató érzés volt. Amikor sorra kerültünk,el kellett mondani hogy mi a nevem hogy tudjanak azonosítani,tényleg jelentkeztem -e. A 34-es sorszámot kaptam.
- Ez de jó!-mondta Castiel.
- Mi?
- Hát hogy 34. Mert én 18 vagyok,te 16 és 18 meg 16 az 34.
- Na,végre életedben először elvégzel egy matekpéldát.-törtem ki hirtelen nevetésben.
- Hehehe nagyon vicces.- ezek után elvezettek minket a szállodába,ahol a holnapi versenyig leszünk. Akik kísérővel érkeztek franciaágyas szobát kaptak.
- Na,legalább nagy az ágy,elkél majd!-villantott egy perverz mosolyt Castiel.
- Perverz...-mormogtam magamban,majd leraktam a csomagokat. Az elkövetkezendő 4 napban itt leszünk,ezért kipakoltam egy szekrénybe kettőnk ruháit. Ezután körülnéztünk. Van szauna,uszoda,fedett medence,jakuzzi,étterem. Mi először a szaunát vettük igénybe.

----

- Figyelj,itt túl meleg van,menjünk ki!-mondta Castiel egy szál fürdőgatyában.
- Nem! Itt maradsz!-majd fejemet combjára hajtottam és a szemébe néztem. Az ő szemei másfelé kalandoztak. Én hülye,kellett nekem bikinit felvenni.- Castiel... azért ne ennyire feltűnően méregess.
- Jó,jó...
- Amúgy te mennyire szeretsz engem 10-es skálán?-kérdeztem.
- Végtelen.-mosolyodott el.
- És hogy szerettél belém?-kíváncsi vagyok.

~~~Castiel szemszög~~~ 
- És hogy szerettél belém?-kérdezte Sissy. Meglepődtem. Hát...amikor karaoke-ztunk. És amikor megcsókolt. Akkor belé estem.
- Amikor karaoke-ztunk nálad. És megcsókoltál. El voltam varázsolva,és beléd szerettem. Dióhéjban ennyi.-mondtam,majd egy csókot nyomtam ajkaira. Nem szeretném ha elmenne,ha esetleg megnyeri a versenyt. Túlságosan szeretem ahhoz hogy elengedjem. Fogalmam sincs mit tennék...