Zenelejátszó

2015. február 15., vasárnap

14. rész - Új ismerős és bonyodalmak

Estefelé elindultunk Edward-dal és Castiellel a buliba,ahogy megbeszéltük. Amint odaértünk,átöleltem Castielt.
- Mi a baj,Sissy?-kérdezte.
- Semmi,csak szeretlek.-válaszoltam.
- Én is.-ölelt át ő is.

Amint bementünk a buliba,leesett az állam. Óriási,nagyon óriási terem,sötétség,villogó neonfények,rengeteg ember,profi DJ...
- Ed,te egy isten vagy!-mondtam majd beleboxoltam a vállába.
- Végre elismered...-karolt át.- Most hová?-kérdezte.
- Menjünk a bárhoz,Cas is oda ment.-mondtam. Egy kicsit lemaradtam Ed mögött,végül pedig sehol sem találtam.
- ED! ED!-kiabáltam de semmi. Körbefordultam,körbenéztem,amikor megpillantottam Ed-et a bárpultnál.
- Hülye!-ütöttem meg a vállát.- Nem találtalak sehol...
- Kell neked lemaradni...mindjárt jövök,elmegyek a mosdóba,várj meg itt.
- Oké.-mondtam. Ameddig vártam,megpillantottam Rosa-t a táncparketten. Odafutottam hozzá,nem volt messze.
- Szia Rosaa!-öleltem át hátulról.
- Ki az?-fordult hátra.- Sissy!-ölelt meg.
- Hát te itt? Na de gyere a bárhoz,Edward mindjárt visszajön!-mondtam neki,majd a világító bárhoz vezettem.- 2 koktélt,legyen szíves!-kértem a pultost. Meg se kérdezte elmúltunk -e már 18 évesek,azonnal a poharak után nyúlt. Az enyém rózsaszín,Rosa-é lila volt.
- Mmmm...nagyon finom!-mondtam Rosa-nak.- Epres. A tiéd?
- Erdei gyümölcs,isteni!-mosolygott,majd tovább itta az italt. Pár perccel később Ed is megérkezett.
- Szia Rosa!-köszönt neki.
- ED! DE RÉG LÁTTALAK!-ölelte át.- De sármos lettél!
- Ohh...köszi...-pirult el.
- Rosa,kimegyünk sétálni?-kérdeztem.
- Aha!-majd karon ragadtam és kimentünk. Meglepően láttam hogy pont most van napnyugta. Sétálgattunk egy kicsit,mivel a buli helyszíne előtt közvetlenül volt egy park. Nemsokára észrevettem hogy egy sötétbarna hajú,kék szemű,magas fiú figyel engem és mosolyog rám.

- Figyelj,az a pasi téged néz...-súgta nekem oda Rosa.
- Látom...kezd idegesíteni...-mondtam,majd elkaptam róla a tekintetemet.
- Helyes srác...az ott biztos a barátnője.-utalt a barna rövid hajú lányra.
- Gondolod? Akkor miért néz engem folyamatosan?- kérdeztem ironikusan.
- Hát...ja...vagyis hát nemtudom. Mindegy,szerintem menjünk.-mondta,majd visszarángatott az épületbe. Hamarosan megtaláltuk Castielt,aki Leigh-el beszélgetett.
- Sziasztok!-köszönt oda Rosa.
- Sziasztok! Hát ti,honnan jöttök?-kérdezte Leigh.
- A parkban...khm...sétáltunk.-mondtam.
- Ja,az jó. Jössz táncolni?-nyújtotta felém Castiel a kezét.
- Nem tudok...
- Nem baj,majd megtanítalak,gyere!-húzott fel a székről. Pont egy lassú szám ment,milyen meglepő... és lassúztunk,nem volt vészes. Nemsokára,olyan 10 felé hazamentünk,mivel nem igazán volt kedvünk már maradni.

---másnap reggel---

Ma hétfő van. Még jó hogy tegnap este csak egy pohár koktélt ittam,és negyed 12-kor lefeküdtem...
Elsétáltam a fürdőszobába,majd nagy bátorságot összeszedve belenéztem a tükörbe. Meglepően láttam hogy ugyanúgy nézek ki mint más reggeleken. Nincs sötét karika a szemem alatt,és nem nézek ki úgy mint egy zombi. Csak kifésültem a hajamat,nem vasaltam most ki. Felvettem egy fekete farmert,egy szimpla fehér pólóval,de túl unalmasnak találtam,ezért  feldobtam egy fekete-fehér csíkos mellénnyel,ami a buliban volt rajtam. Elköszöntem apától és anyától,majd felvettem a fekete bőrdzsekimet és elkezdtem a suli felé sétálni. Gyorsan átrendeztem a fejemben vajon lesz -e valamiből dolgozat,és rájöttem hogy....magyarból. És nem tanultam.
- BASSZUS!-mondtam,majd gyorsan kivettem a táskámból a magyar füzetemet és olvasgatni kezdtem miközben a suli felé tartottam. A magyar az 5. óránk,ebéd után lesz,szóval még lesz időm tanulgatni.
Castiel ma nem jött suliba,ezért egy kicsit lehangolt voltam,de ma állítólag találkozunk a plázában.
Amikor a 4. óra véget ért,a szekrényemhez sétáltam hogy belerakjam a könyveimet,mivel mentem ebédelni.
Leültem egy asztalhoz,vártam Rosat,Melodyt,Violát,Irist,meg Kimet. Megláttam,hogy egy fiú figyel. De várjunk csak...
- Ez a fiú ugyan az a srác,mint aki tegnap figyelt!-mondtam halkan. Barna pulóverben és zöld sapkában volt,de könnyen felismertem. Valamit olvasott,biztos tanul.

Elpirult,láttam. Talán tetszek neki?
- Sissy!-ugrott nyakamba Rosa.
- Sziasztok lányok!- intettem oda nekik.- Figyi,az a srác még mindig engem néz?-böktem a fejemet oldalra.
- Az a barna hajú,zöld sapis?-kérdezte Iris.
- Aha.
- Ja,téged néz és el van pirulva. Biztos tetszel neki.-mondta Iris.
- Oda kéne menned hozzá beszélgetni!-kacsintott Kim.
- Hahóó! Lányok! Nekem barátom van,Castiel!-mondtam idegesen. Én csakis Castielt szeretem...
- Hát jó,de akkor legalább megtudhatnád tetszel -e neki és elmagyaráznád neki hogy nem vagy szingli.- mondta halkan Melody.
- Áhh....majd idejön ő...-mondtam majd elkezdtünk enni. Magyarból feleltünk,5-öst kaptam,még jó hogy eszembe jutott hogy tanulni kell... Ezután tesi jött. A tesicuccunk egy fehér póló,és egy piros rövidnadrág.
Két copfba fogtam hosszú szőke hajamat,majd beálltam a tornasor 2. helyére. Az én 170 centimmel nem vagyok alacsony,de Rosa vagy 2 centivel magasabb nálam.

------------

Tesi után nagyon ki voltunk fáradva,egész órán futottunk és gimnasztikáztunk. Kimentem az udvarra a nagy csaphoz,hogy megmossam az arcomat,amikor egy kezet éreztem a karomon.
- Hé!-fordultam meg. A barna hajú sráccal találtam szembe magamat.- Ismerjük egymást?
- Hát hogyne. A buliban is láttalak. És mily meglepő,egy suliba járunk. Hányadikba jársz?-kérdezte.
- 10/A,te?
- 10/C.- mosolyodott el.- Akkor te is 16 vagy,mint én.
- Ja..aha...-mondtam.- Amúgy most minek jöttél?
- Beszélni szeretnék veled.-válaszolta.
- Miről?-kérdeztem.
- Ezt nem itt kéne,nem sokára itt lesznek a többiek is,gyere!-elkezdett húzni.
- De várj már,át kell öltöznöm!-kiabáltam neki.
- Nem érdekel,ez nem várhat.-majd húzott tovább.


Elvitt az udvar végébe,majd elkezdtünk beszélgetni.
- MI A JÓ FRANCÉRT HÚZTÁL EL IDE?-kiabáltam.
- Beszélni szeretnék veled...
- Miről?
- Le-leszel...a barátnőm?-pirult el.
- 1. Van barátom,Castiel 2. Nem,nem is ismerjük egymást
- Még így sem?-magához húzott. Meg akart csókolni.


- Hogy képzeled?-löktem el magamtól.- Hagyjál már békén,oké!?-mentem távolabb. Ekkor egy olyan ember jött oda,akire nem számítottam volna...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése